Jernei Andrásné Balogh Éva

1963-2025

 „Nem az a fontos, meddig él az ember, hanem az, hogy mit visz véghez életében.”

Wass Albert.

Volt kollégánk, barátunk, igazgatóhelyettesünk élete e gondolat igazságát példázza. Iskolánkban érettségizett, ide tért vissza tanítani, és itt lett vezető, aki nemcsak irányított, hanem példát mutatott – emberségből, kitartásból, hűségből.

Sok ezer diákot tanított, sokakat juttatott el főiskolára, egyetemre. Tanítványainak nemcsak a tantárgyai, a kémia és a fizika rejtelmeit adta át. Megtanította őket gondolkodni, kérdezni, hinni magukban. Szigorú volt, – de talán éppen ezért szerették. Mert tudták, hogy minden szava mögött ott van a szándék: segíteni, támogatni, nevelni.

Nekünk, kollégáknak is biztos pont volt. Ha kérdésünk volt, hozzá fordulhattunk, segített a választ megtalálni. Ha nehéz helyzetbe kerültünk, segített azt megoldani. Ha dönteni kellett, átlátta a helyzetet. Mindig számíthattunk rá – vezetőként, tanárként, emberként.

Most hirtelen csend lett körülötte. 62 év – kevés. A hiány, amit maga után hagyott – nagyon sok. De amit adott, az itt marad velünk. Kollégákban, diákokban, tanórákban, emlékeinkben.